A kobudoka életében a Sai a másodikként megismerendő fegyver.

A Sai egy fém, három ágú villa. Úgy néz ki, mint egy tőr, de a penge nem éles: kúpos, hengeres vagy nyolcszögletű.

A hegyes végét szúrásra használják, akár közelharc során, akár dobással távolabbi célpontra. A penge hosszának lehetővé kell tennie az alkar teljes védelmét. A biztosabb fogás érdekében a fogantyút kötél, esetleg szövetből vagy bőrből sodrott szalag borítja.

Eme különleges formájú fegyver pengéje -a kéz mellett tartva- a kard vagy a Bo támadás elhárítására vagy blokkolására szolgál. A villák segítségével a szamuráj kard pengéjét is el lehet törni. A villák hegyes végeinek köszönhetően az ellentámadás akár egy csuklómozdulat is lehet.

A viszonylag nehéz (csaknem 1 kilogramm súlyú) Sai-nak jó súlyeloszlással kell rendelkeznie a könnyű kezelhetőség érdekében. A Sai-t általában párban használják. Mindkét kézben fegyverrel egyszerre lehet védekezni, és támadni. Néha egy harmdik Sai-t is viseltek, hátul az övbe dugva. Ez akkor került elő, ha valamelyik Sai eltört, vagy eldobták, elveszett.

A **Matayoshi no Sai dai ni ** és a ** Chinbaru no Sai ** KATÁ-kat három Sai-val hajtják végre (a KATA-kban két dobás is található).

Ezt a fegyvert kínai katonák terjesztették el akkor, amikor Okinawán virágzott a Kínával folytatott kereskedelem. A rendőrség, a “Chikusaji” használta ezt a fegyvert a közrend fenntartására.

A Sai használata során fontos a csukló torziós mozgása, amelynek elsajátításához speciális súlyzós edzés és rugalmassági gyakorlatok nyújtanak segítséget.

A kobudoka harmadikként megismert fegyvere a : Tunkuwa

Ez a fegyver, amelynek kínai neve jobban ismert: Tonfa, A kézimalom hajtókarjából alakult ki.

Általában tölgyből -kemény és ellenálló fából- készül. A Tunkuwa kb. 50 cm hosszú, kersztmetszete hengeres, négyzet alakú vagy trapéz. A fogantyúját fogva a Tunkuwa a teljes alkart eltakrja, védi. A fogantyú hengeres, mérete a tenyér szélességéhez igazodik.

A Tunkuwa-t, az okinawai Kobudoban párban használják. Míg az egyik kéz védekezik, a másik támadhat. Erősebb támadás esetén mindkét kéz védekezhet, valamint a visszatámadás is történhet egyszerre két kézzel.

Egyes országokban, például az U.S.A.-ban, Franciaországban, vagy Magyarországon a rendőrség és a biztonsági személyzet modern tonfával van felszerelve. Ezek hosszabbak és kezelésük eltérő az okinawai változattól.

A Tunkuwa gyakorlása nem csak a csukló nagy rugalmasságát kívánja, hanem kitartó, statikus erő kifejtését is igényli. A Tunkuwa alkar mellett tartása szinte állandó csukló munkát kíván, ami egy hosszabb edzés során nagy megterhelést jelenthet.

A kobudoka negyedik fegvere: Nunchaku

Ez minden bizonnyal a leghíresebb okinawai fegyver. Más néven “Sosetsukon”. Eredeti formájában két összekötözött nagyon rövid (1 - 2 láb hosszú) bot. A kötelet lószőrből vagy fonott rizsszalmából készítették, egyes esetekben lánccal helyettesítették, hogy ellenálljon éles fegyvereknek is.

Mint a Sai és a Tunkuwa esetében, a Nunchaku ágainak hosszának is lehetővé kell tennie az alkar teljes védelmét. A kötél vagy lánc hossza a felhasználástól függően néhány centiméttől több tíz centiméterig terjedhet (küzdelem vagy a ló lábai köré tekerése). A modern Nunchaku esetében a 2 bot közötti távolság megegyezik a kézfej szélességével. Ezt a távolságot meglehetősen pontosan be kell tartani, különben nehéz lesz kezelni. Ha a kötél túl rövid, vagy fordítva, ha túl hosszú, az veszélyes mozgásokat okozhat a gyakorló számára.

Néhány Nunchaku modell enyhén kúpos botokkal rendelkezik, vagy azok szabad végén súly van beépítve van; ezzel növelve a fegyver tehetelenségét a sebesség rovására.

Nem tudjuk a pontos eredetét: a rizs csépléséhez volt használatos, vagy a ló zablájából alakulhatott ki.

Ezt a fegyvert könnyen el lehet rejteni ruházat alatt. Főként a nők használták.

A Nunchaku működési elve a sebességen és a centrifugális erőn alapszik. Bár rendkívül hatékony fegyver, nagy technikai tudást igényel. Eleinte a tanuló nagyobb veszélyt jelent saját magára, mint ellenfelére.

Ezért ez a negyedik fegyver, amellyel a hagyományos Okinawa Kobudo gyakorlói találkoznak.

Az Okinawa Kobudo nyolcadik - legveszélyesebb fegyvere. Oktatása a 3.Dan fokozat felett kezdődik.

Mezőgazdasági eszköz, a Kama egy borotvaéles sarló. Ezt az eszközt változatás, módosítás nélkül használják. A fa nyél kb. 30 cm hosszú. Az acéllap kissé ívelt és merőleges a fogantyúra.

A Kama-t párban használják. A technikák blokkolást, szúrást, mély és felületi vágást foglalnak magukba. A Kama-hoz néha láncot, kötelet is rögzítettek: Japán fő szigetén használt láncos sarló (Manri Kigusari Kama). A KAMA-hoz rögzített lánc, és súly segítségével ragadták meg az ellenfelet. Ezt a fegyvert általában két kézzel használták, egyik kézben a KAMA, míg a másik a láncot kezelte. Az Okinawai harcművészetben a kézfejhez rögzített hosszú kötél végén maga a KAMA található. A KAMA itt is párban használatos. A kötelet a kézfejre tekerve a KAMA-t hagyományosan módon használják. A kötelet letekerve a veszélyesen röpködő (két) borotvaéles KAMA az ellenfelet tisztes távolságban tartja. Ha az ellenfél közelebb merészkedik, a KAMA vág, a fegyverre tekeredve pedig rögzíti azt.

Kenyu CHINEN mester ennek a veszélyes és látványos fegyvernek a szakértője.

Kezelése annyira veszélyes, hogy csak a 3. Dan után gyakorolható. A nagyon éles penge folyamatos koncentrálást igényel az edzés alatt. Tanulását náhányan teljesen fa KAMÁ-val kezdik ami megszünteti a sérülés kockázatát. Túl azon, hogy a fa fegyver súlyeloszlása, mozgása más mint a fém társáé, paradox módon a kockázat hiánya jelenti a legnagyobb kockázatot. Az életlen fa eszköz biztonságérzete csökkenti a koncentrálást, odafigyelést. Az éles KAMA-val végzett gyakorlatok a legkisebb hibát sem tűrik el. Emiatt javasolt eleinte igazi KAMA és élvédő használata -ez nem nyújt teljes védelmet, de a kisebb sérülések veszélyét csökkenti. Ezzel a fegyverrel nagyon korán hozzá kell szokni, hogy a figyelem soha nem lankadhat! Soha ne gyakoroljunk ezzel a fegyverrel fáradtan, vagy hosszú ideig!

A legfontosabb szabály:

KAMA-val TILOS egyedül gyakorolni!

Az Okinawa Kobudo tizedik fegyvere.Gyakorlás a 4. Dan fokozattól kezdődik.

A Timbe egy pajzs, amelyet eredetileg teknőspáncélból készítettek, de készülhet acélból vagy alumíniumból (könnyebb) is. Átmérője kb. 45 cm. A Timbe belső részében egy fogantyú és egy heveder van, amivel a pajzsot a kézhez lehet rögzíteni.

A Seiryuto egy machete. A nyele fából készült, a penge acélból. Hossza kb. 60 cm.

Ezt a két fegyvert együtt használják. A bal kézben tartott TIMBE nem csak védekezésre, hanem támadásra vagy tolására is használható. Használata során a TIMBE-n keresztül bunkfenceznek, hogy elkerüljék a támadást és meglepjék az ellenséget.

Ez utóbbi technika sok gyakorlást igényel. A Seiryutót a másik kézben tartva azzal szúrnak, vágnak.

A kobudoka 11. fegyvere a Techo. Használatát 4. Dan fokozattól tanuljuk.

A techo egy marokfegyver, melynek hegyes végei mindkét irányban kilógnak a tenyérből. Az asszmetrikusan elhelyezett harmadik tüske, vagy gyűrű feladata a Techo rögzítése az ökölben, hogy az támadáskor ne csússzon el, növelve a fegyver hatékonyságát. A fegyver kialakítása miatt könnyen elrejthető, főleg támadó fegyver.

Az Okinawa Kobudo 14. fegyvere a Tekko. 5. Dan után gyakoroljuk.

A Tekko egy vasból készült boxer szerű eszköz, mely a kezet teljesen körül veszi. Eredete lehetett a kengyel.

Ez a közelharcra használt fém eszköz hatékony védelmet nyújtott az éles eszközökkel szemben, míg a rajta található hegyes tüskék félelmetes sebeket ejtettek.